Egyáltalán nem meglepő, hogy a hollywoodi legenda, Clint Eastwood fia, Kyle Eastwood igazán lélegzetelállító „super cool” dallamvilágot képes megálmodni. Okos, emelkedett és intelligens stílusát mindenhol elismerik a jazz világában. Kyle olyan érzékenységgel és profizmussal állítja színpadra az élő koncerteket, hogy a létező legigényesebb zeneként kerültek a köztudatba. Kyle egy tehetséges angol zenekarral dolgozik, így a világ majdnem összes zeneszerető emberének elnyerte az elismerését, és ennek semmi köze nem volt a családfájának.

Kyle legutóbbi, Metropolitan című albuma a harmadik, amely a Candid kiadónál jelent meg. Sokkal élethűbben adja vissza azt az élő hangzást, amely a világ minden táján lenyűgözte a közönségét. Előremutató, újszerű stílusával és annak köszönhetően, hogy olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Till Bronner, Camille, Manu Katche és Eric Legnini, Kyle valóban Európa jazz elitjének a tagjai között tudhatja magát. A lemez társproducere ráadásul Miles Davis fia, Erin Davis volt és Kyle régi alkotótársa, Michael Stevens. Eastwood ebben az évben kezdett turnézni a lemez anyagával, amellyel jövőre május 20-án Budapestre, a Millenáris Teátrumba is eljönnek.

Ahogy azt a The Independent egyik lapszámában mesélte magáról, egy igazi zenész családból származik.

- Amikor megmondtam édesapámnak, a színész és rendező Clint Eastwoodnak, hogy zenész akarok lenni, nagyon örült neki - mondta. – A zene mindig nagyon fontos volt a családunkban. A szüleimnek köszönhetem a zenei ízlésemet, és azt, hogy egészen kiskorom óta szeretem a jazzt. Emlékszem, miközben a házifeladatomat írtam, Duke Ellington, Count Basie és Miles Davis Dave Brubeck, Thelonious Monk, és a Stan Kenton Big Band lemezei szóltak a házban. Apukám zongorázik, ahogy régen édesanyám is, sőt anyukám édesanyja zenetanár volt Illionisban, a Northwestern Egyetemen.

Kyle számtalan alkalommal ment el édesapjáékkal a Monterey Jazz Fesztiválra.

-Egy híres apának az az egyetlen előnye, hogy bármikor be tudsz menni a színfalak mögé – mesélte egy interjúban, amit a mostoha anyja, Dina Ruiz Eastwood készített vele. – Sok nagysággal találkoztam, többek között Dizzy Gillespie-vel és Sarah Vaughannal. Ha erre gondolok, mindig rádöbbenek, hogy ezek a zenészek milyen nagy hatással voltak a pályámra!

Első élménye az volt, amikor Clint megmutatta neki, hogyan játssza a Boogie Woogie basszus szólamát bal kézzel, miközben ő a szólót játszotta a jobb kezével.. Ezek után nem csoda, hogy Eastwood főiskolás korában basszusgitározni kezdett. R&B-t tanult, és hallás után reggae-t is játszott. Miután a francia basszusgitáros, Bunny Brunel tanítványa lett, rendszeresen koncertezett New Yorkban, valamint Los Angelesben és környékén. Ezzel egyidőben megalapította a Kyle Eastwood Quartetet, akikkel fellépett 1996-ban az Eastwood After Hours: Live at Carnegie Hall elnevezésű koncerten, amely Clint Eastwood és a jazz iránti szeretete előtt tisztelgett. Az édesapja egyébként is mindig támogatta és szerette, amit csinál.

- Ami az édesapámat illeti, azóta, hogy komolyan kezdtem venni a zenei pályámat, mindig mellettem állt – mondta a The Independentnek adott interjúban.

1998-ban a Sony kiadta első CD-jét From There To Here címmel, amelyeken ugyanúgy voltak jazz standardek, mint saját szerzemények. Miután szerződést kötött a brit Candid kiadóval 2004-ben, Eastwood Dave Koz Rendezvous kiadójához pártolt, ahol meg is jelent két albuma. 2005-ben a Paris Blue látott napvilágot, amellyel kapcsolatban elmondta, “a jazz gyökereket meghagyta, de még megfűszerezte egy kis swinggel és funkyval. Nem csoda, hogy az album a francia jazz slágerlista első helyén landolt. Harmadik, Now című CD-jén Ben Cullum és a londoni zenei élet elitje mellett együtt dolgozott a BBC jazz díjának zongoristájával, Andrew McCormackkal. A címadó dal posztmodern jazz átiratától kezdve a Let’s Play buja dallamán keresztül a September Nights elektro