Az 1800 körüli időszak talán legzseniálisabb írója, Heinrich von Kleist nagyhatású esszében állítja esztétikai-filozófiai elméletének középpontjába a marionett bábokat: "az ember kecsesség dolgában a bábut nemhogy felülmúlná - írja Kleist -, de még csak föl sem éri. A holt matériával szemben ebben csak egy isten versenyezhet: itt kulcsolódik egymásba világunk kerékvonalának két ellentétes vége." A bábok tehetetlensége, a felső mozgatótól való függés, a szubjektivitástól mentes lét, a mechanikus szerkezet tiszta, áttetsző mozgása - mindez a marionett bábokat angyalszerű lényekké teszi.
Ezek az angyalok jelennek meg a flamand Kris Verdonck színpadán. Az építészként, képzőművészként és színházi alkotóként egyaránt aktív művész számára meghatározó élmény a gépektől, mechanizmusoktól való függőség, illetve a teremtett dolgokat az isteni szférától elválasztó köztes lét, amely ebben az esetben tökéletes színpadi formát kap: eldönthetetlen, hogy a néző bábokat lát vagy táncosokat. Az érzékeny szimbólumrendszert használó előadás négy részből áll [szóló, duett, trió és kvartett], s az absztrakt "cselekmény" nem más, mint intenzív képek sorozata. A kötöttségtől, a megsokszorozódástól, a technológiától és az örökkévalóságtól való félelmeink kapnak színpadi - vagy inkább színpad fölötti - formát ebben a lélegzetelállító produkcióban.

A Budapesti Őszi Fesztivállal közös program a Futurspektív2 fesztivál keretében.

Előadják: Annabelle Chambon, Claire Croizé, Artemis Stavridi, Zsuzsanna Rozsavolgyi
Koncepció, rendezés: Kris Verdonck
Zene: Stefaan Quix
Dramaturg: Marianne Van Kerkhoven (Kaaitheater)
Díszlet: Hans Luyten (Plasmamagma), Dirk Lauwers (dna)
Jelmez: Shampoo & Conditioner
Fény: Luc Schaltin
Technika: Hendrik De Smedt, Simon Salaert, Bart Verhaegen

Kris Verdonck I-II-III-IIII honlapja