Boris Vian

Mindenkit megnyúzunk

Színmű

Boris Vian, az egyik legszebb 20. századi szerelmes regény, a "Tajtékos napok" szerzője modern reneszánsz személyiség volt, matematikusként kezdte pályáját, több találmányát is jegyezték, de a Montmartre bohém lebujaiban főként jazztrombitásként ismerték. Saját szerzeményeit több neves előadó is műsorára tűzte, volt olyan dala, amelyet be is tiltottak erőteljes háborúellenes üzenete miatt. Emellett festett, grafikákat készített, tagja volt a patafizikus kollégiumnak, gyönyörű regényeket írt saját nevén és pénzt keresett a Vernon Sullivan álnéven írt ponyvákkal. A "Köpök a sírotokra" c. regényéből készült film első vetítésén, a tízedik percben felugrott: "Úgy amerikaiak ezek, mint a seggem!" - kiáltotta, és heves felindulásban, szívrohamban meghalt. Harminckilenc éves volt. A háborút, mint értelmetlen, abszurd öldöklést gúnyoló "Mindenkit megnyúzunk" c. darabját 1950-ben mutatták be Párizsban. "Az agyamra mennek a partraszállásukkal!" - fakad ki egy normandiai ló nyúzó mester (magyarán sintér) a rekeszizmokat nem kímélő játék elején. 1944. június 6-át írunk. Ez a bizonyos partraszállás, amely amúgy megfordította a nagy háború menetét. De a sintért nem ez izgatja - szeretné férjhez adni lányát a négy éve náluk lakó náci katonához. Hiszen szeretik egymást. Groteszk Rómeó és Júlia történet a világhatalmak aknavetőinek árnyékában. És csupa élni akaró, riadt kisember mindenütt. Ezért "hazafiatlan" a bohózat, amelyben mindenki megkapja a magáét: amerikaiak, németek, francia ellenállók - civilek és katonák, férfiak és nők egyaránt.

• Prózai színház
• Színház
• Színmű