G. B. Shaw

Pygmalion

Színmű

Eliza Doolittle-ről Nádasdy Ádám fordítása:
Jézus, de nagy az arcuk! A tanítás, az bezzeg érdekli, he? Hallottam, hogy taníccsa a szép beszédet. Én nem szívességet kérek, ércsük? Vagy talán az én pénzem nem jó?... Mehetek máshova! (...) Lassan már fölfoghassa. Tanításos órákat akarok venni, magától. Megfizetem, ne értsük félre egymást. (...) Eladókisasszony akarok lenni egy virágüzletben, már ne az utcasarkon áruljam a virágot. De nem vesznek föl, csak ha szebben beszélek. Ez azt mondta, meg tud tanítani. Hát, mondom, idejövök, fizetem, amit kell, nem szívességet kérek, erre úgy kezel, mint egy darab szart.

A Radnóti Színház 1990-ben, húsz évvel ezelőtt már játszotta Shaw drámáját. Akkor Spiró György fordításában, Kerekes Évával és Bálint Andrással a főszerepben. Az akkor Higgins professzort alakító Bálint András most Pickeringet, az indiai nyelveket kutató nyugalmazott ezredest játssza. Higgins professzorként pedig Szervét Tibort láthatjuk, aki nem először találkozik ezzel a szereppel: “Két találkozásom volt eddig a Pygmalionnal. Mindkettő a dráma musical változatához, a My Fair Ladyhez kötődik. Az első: a film, amiben az ellenállhatatlan és páratlan Audrey Hepburn tündökölt. A második pedig egy színházi előadás volt Miskolcon, ahol kettős szereposztásban játszottam Higgins professzort, ám sajnos nagyon keveset próbálhattam. Ezért aztán alig emlékszem valamire, talán leginkább az utolsó dalra, amiben Higgins kerek-perec bevallja a lánynak, hogy beleszeretett. A musical megengedheti magának ezt a gesztust, ezt a happyendet, de a dráma nem ennyire egyértelmű. Shaw ragaszkodott ahhoz, hogy a drámában ez a szerelmi vallomás ne történjen meg, sőt szerinte Higgins talán nem is táplál ilyen érzelmeket Liza iránt… Vagy ki tudja…”

• Prózai színház
• Színház
• Színmű