A nemzedék nélküli ember - Beck Zoli szerzői estje

Zsolnay Színház re-loaded

Monodráma

TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA
Videó bezárása
A fotósok fürkészik a nemzedék nélküli ember arcát. már megjelentek a ráncok. a barkón ősz szálak. a borostán csillan az ezüstös idő. hogy a nevetés fiatalítja – de megsokasodnak azért a gyűrődések a szem körül. az orrcimpa két oldaláról egyre markánsabban indul az árok a szájszeglet felé. dolgom van az idővel: azzal, ami mögöttem van, meg azzal, ami még előttem. vagy inkább a mosttal, ahol az egyik folyton elkezdődik, a másik meg folyton véget ér. nincsen történetem, csak úgy kitalálom.
Előadások
Az Ön böngészője elavult

Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST

×