Jon Fosse

Alvás

Dráma

TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA
Videó bezárása

Mindenen nyomot hagyunk, amivel érintkezünk. Kitörülhetetlenül meglátszunk a falakon, amelyek körülvesznek, és az embereken, akikkel körülvesszük magunkat. Partnerünk, férjünk, feleségünk egy életen át cipel bennünket, aztán az emlékünket. De a halál sem megoldás. Mindig, mindenki jelen van, akire emlékezünk és az emlékek nem válogatnak. A jók ugyanúgy helyet kérnek, mint a rosszak. A megszépítés, a hazugság, az öncsalás sem megoldás. Tudjuk, amit tudunk, fölösleges szépíteni.

Az Alvásban jelenidőben van a múlt és a jövő. Egyszerre van jelen mindenki akkor is, ha már csak az emléke él. Ha az él, akkor ő maga is van. Vannak a fiatalok, akik egyszer majd öregek voltak és emlékeznek önmagukra, mintha tényleg azok lennének. – Valahogy így.Jon Fosse kifog a ragozáson.

Pontos egyszerű mondatai alatt-mögött párkapcsolatok viharai, pusztító és néha felemelő érzésekre bukkanunk. Szerelemre.Ami férfi és nő között, ami párkapcsolatokban megtörténhet, az itt megtörténik, a múltban a jelenben és a bármikorban. Az Alvás színpadán a párhuzamosok még a végtelen előtt találkoznak, és ettől senkinek sem lesz egyszerűbb. Talán csak a nézőnek, akinek így lehetősége van látni, belátni, rálátni.Megnézni.

A világhírű norvég szerző, a „fenegyerek” különleges darabjának magyarországi ősbemutatója. A skandináv thrillerek hideg világa keveredik egy XXI. századi Ibsennel. Jon Fosse norvég drámaíró a kortárs drámairodalom egyik legismertebb és leggyakrabban játszott szerzője. Dramaturgiájának jellegzetessége a költői nyelv, a rövid dialógusok mögé rejtett gondok és gondolatok. Szereplői általában névtelen hétköznapi kisemberek, élhetnének bárhol és bármikor. Mindennapi helyzetekben látjuk őket, de közben a lét értelmére, az egymáshoz való viszonyukra, az őket összekötő és elválasztó kapcsolatokra, a magányukra, az életükre keresik a választ. Alvás című drámáját 2005-ben mutatták be az oslói Nemzeti Színházban, 2006-ban az év legjobb drámája címre jelölték.

A történet szinte minimalista. Egy fiatal pár lakást keres, találnak is egyet, tetszik is nekik, ám egyszer csak egy másik fiatal pár is beköltözik a házba. Innentől egymás mellett élnek. Majd feltűnik egy középkorú férfi is. A párhuzamos élettörténetek még a végtelen előtt a színpadon találkoznak.

A projekt az EGT Alapok és a Norvég Alap támogatásával valósul meg.
Az előadást a pályázaton nyertes Erőmű Kortárs Művészeti Egyesület partnereivel, a Pesti Magyar Színházzal, a Magyar Írószövetséggel, a Skandináv Ház Alapítvánnyal és a Theatrum Schoale Alapítvánnyal hozza létre.

Előadások
NOV.
30
Cs
19:00
Alvás
Sinkovits Imre Színpad
5 jegy
 
ALKOTÓK, SZEREPOSZTÁS
Rendező: Lengyel Ferenc

AZ ELSŐ FIATAL NŐ: GÁSPÁR KATA
AZ ELSŐ FIATAL FÉRFI:TAKÁCS GÉZA
A MÁSODIK FIATAL NŐ:MÓGA PIROSKA
A MÁSODIK FIATAL FÉRFI:HORVÁTH ILLÉS
A KÖZÉPKORÚ FÉRFI:CSŐRE GÁBOR m. v. Jászai Mari-díjas
AZ IDŐSEBB NŐ: HÁMORI ILDIKÓ Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész
AZ IDŐSEBB FÉRFI:DENGYEL IVÁN m.v.Jászai Mari-díjas
A KÖZÉPKORÚ NŐ: BENKŐ NÓRA
A FÉRFI:PAVLETITS BÉLA
A FIÚ:SZATMÁRI ATTILA

Díszlet-jelmez: KOVÁCS YVETTE ALIDA
Dramaturg: DERES PÉTER
Zene: VECSEI LÁSZLÓ
Ügyelő: SIPOS CSABA
Súgó: DEME ZSÓFIA
Rendezőasszisztens: JUHÁSZ ANDREA

GALÉRIA
Az Ön böngészője elavult

Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST

×