Nemzetek zenéje - Spanyol-Argentín est

Komolyzene

TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA
Videó bezárása

Sarasate, Albeniz, De Falla, Granados, Piazzola műveiből

I. Albéniz: Iberia - I. kötet- zongorára
M. De Falla: Suite Populaire Espagnol - gordonkára és zongorára
P. Sarasate: Bevezetés és Tarantella- hegedűre és zongorára
A. Piazzolla: Grand Tango - gordonkára és zongorára
E. Granados: C-dúr Zongorás Trió Op.50

Isaac Albéniz (1860-1909) katalán nemzetiségű spanyol zeneszerző, zongoraművész.

Albéniz igazi csodagyerek volt: első zongorahangversenyét négyéves korában adta, hatéves korában már a párizsi Conservatoire hallgatója, ahol Antoine François Marmontel volt a zongoratanára, majd a madridi konzervatóriumban tanult tovább. Már gyerekkorában sokat utazott, koncertezett, Párizsban, Lipcsében, Brüsszelben is képezte magát. 1878-ban példaképénél, Liszt Ferencnél tanult Budapesten. Az immár rendkívül sikeres zongorista folytatta koncertkörútjait Európában és Amerikában, ahol főleg Schubert, Chopin és Liszt műveit játszotta, de egyre többször előadta a saját darabjait is. Ekkoriban érlelődött meg benne a gondolat, hogy zeneszerző lesz.1883-ban megnősült, letelepedett és elnyerte a spanyol udvari zongoraművész címet. Felipe Pedrell spanyol zeneszerző hatására egyre inkább érdekelni kezdte a spanyolországi népzene. Az első nagyszabású ilyen műve az 1886-ban komponált Suite espanola (Spanyol szvit) volt, amelynek nyolc tétele spanyol városokról és tartományokról szól. 1890-től három évet töltött Londonban, majd 1894-ben Párizsban a Schola Cantorum tanára lett, és megismerkedett több neves zenésszel, többek között Debussyvel, aki szintén komoly hatást gyakorolt művészetére. Ekkoriban írta Cantos de Espagna (Spanyolországi dalok) című nevezetes zongoradarabját. 1905 és 1909 között készült az Iberia szvit négy sorozata, amely Albéniz legmaradandóbb alkotása.

Manuel de Falla (1876-1946) spanyolországi roma származású zeneszerző és zongoraművész, a 20. századi spanyol zene korszakos mestere.

„Jelentősége a modern spanyol zene fejlődése szempontjából körülbelül hasonló, mint nálunk Bartóké és Kodályé együttesen. Legapróbb műveit is éveken át javítgatta, csiszolta, olykor még a bemutató után is változtatott rajtuk. Műveinek ez a lekerekített befejezettsége okozza, hogy viszonylag kevés műve ellenére a 20. század egyik legismertebb mestere” – írta munkásságáról Szőllősy Andrászeneszerző.

Pablo de Sarasate (1844-1908) hegedűművész és zeneszerző. Már tízéves korában a királyi udvarban játszott, II. Izabella királynő kedvenc hegedűse volt. Párizsban 1860-ban mutatkozott be hegedűművészként, majd a következő évben már Londonban debütált. Karrierje elején rövidebb bravúrdarabokat – gyakran népszerű operák témájára – szerzett és játszott (például a híres Carmen-fantáziát). Szerzeményeiben nem nehéz felismerni a spanyolos dallamokat és ritmusokat. A spanyol zene ebben az időben jött divatba Európában, a nem spanyol zeneszerzők is számos darabot írtak ebben a stílusban. Sarasate azért írta zongora- vagy zenekari kíséretes, spanyolos hangulatú darabjait, hogy be tudja mutatni fölényes hegedűtudását, virtuóz technikáját.

Ástor Piazzolla (1921-1992) argentin zeneszerző, harmonikás, zenekarvezető.

Életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette. Gidon Kremer hegedűművész Piazzollát népszerűsítő tevékenysége nagyban hozzájárult ehhez. Zenéjére legnagyobb hatással a tangó, a dzsessz és Johann Sebastian Bach volt. Mind összhangzattanilag, mind formailag rengeteg hasonlóság fedezhető fel Bachés Piazzollazenéje között. Több mint ezer zenedarabja maradt fenn, amelyeket a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte előadnak.

Enrique Granados (1867-1916) - zeneszerző, zongoraművész, Felipe Pedrell, Isaac Albéniz és Manuel de Falla mellett az új spanyol zene jelentős képviselője. Zenei tevékenységén túl kiváló festő is volt.Granados a zenei nacionalizmus képviselője, stílusa a spanyol folklorisztikus alapból indult, zenéjére a spanyol népies-romantikus dallamok alkalmazása jellemző. Pedrellen kívül hatással volt rá Chopin, Liszt és Grieg, de később a modern francia szerzők eredményeit is figyelembe vette komponáláskor. Szerzeményei között vannak zongoradarabok, kamarazenei művek, dalok, zarzuelák és szimfonikus költemény is. Művei egy részét átdolgozták klasszikus gitárra is (Dedicatoria, Danza No.5, Goyescas). Maga Granados is hatással volt spanyol-katalán szerzőkre, például Manuel de Fallára és Pablo Casalsra.

A koncerten elhangzó zongorás triót 1894-ben komponálta Granados. A mű neo-romantikus stílusa a szerző virtuóz zongoraművészetét is illusztrálja.

Előadások
JAN.
16
2019
19:30
Nemzetek zenéje - Spanyol-Argentín est
Budapest, Uránia Díszterem
Több mint 5 jegy
 
ALKOTÓK, SZEREPOSZTÁS

Közreműködők:

Oláh Vilmos hegedű
Szabó Péter gordonka
Lajkó István zongora

Az Ön böngészője elavult

Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST

×