Nemzetek zenéje - Francia est

Komolyzene

TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA
Videó bezárása

Fauré, Debussy és Ravel műveiből

C. Debussy: G-dúr zongoratrió, L.5
G. Fauré: c moll zongorás kvartett, Op.15. No.1
M. Ravel: a-moll zongoratrió, op. 67

A hangverseny műsorán a XX. század francia kamarazenéjének emblematikus alkotásai, a hangszerjáték csúcsát jelentő művei szerepelnek.

Gabriel Fauré (1845-1924) Claude Debussy mellett a 20. század első évtizedeinek egyik legnagyobb francia zeneszerzője volt. Elsősorban zongoradarabjai maradandóak. Stílusa a klasszicizmustól a romantikáig terjedt.

Claude Achille Debussy (1862-1918) életműve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelő, bájos és finom vonalát. Munkássága zeneszerzők sorára hatott, például Bartók Bélára és Kodály Zoltánra is.

Maurice Ravel (1875-1937)
A gyermek Ravel kényes, kifinomult irodalmi és zenei ízléssel rendelkezett mely műveire is rányomta bélyegét. Kedvenc költői között ott volt Mallarmé, Poe és Baudelaire, a zenében pedig Schumann, Liszt, Chopin és Weber stílusát kedvelte — később Mozart vált példaképévé.

1908-ban Szergej Gyagilev társulata bemutatta Muszorgszkij Borisz Godunov című zenedrámáját. Ez több szempontból is jelentős hatással bírt Ravelre.

Az 1916-ban a „francia zene védelmére” megalakult művészliga (melyet olyan tekintélyes zenészek alkottak, mint Saint-Saëns és Vincent d’Indy) Ravelt is meginvitálta tagjai közé. A válasz egy rendkívül intelligens, a szakmai féltékenységtől mentes, a legújabb irányzatokra kíváncsi és azokat értékelő művészé: a külföldtől való elzárkózás veszélybe sodorja a francia zenekultúrát, melynek éppen hogy nyitottnak kellene lennie más országok művészi törekvéseire. Elismeri Richard Strauss és Arnold Schönberg munkásságát. Ravel külön megemlíti Bartók és Kodály népdalgyűjtését, melyet szintén üdvös jelenségnek tart.

Stílusának végső beérése, letisztulása is erre az időszakra tehető. Debussy 1918-ban bekövetkezett halála után a francia zenei élet vezérének címe akaratlanul is az ő fejére szállt. A húszas évek Párizsának szellemi pezsgése Ravelre is hatott. Az éjjeli lokálokban játszott dzsesszel is ekkor került kapcsolatba. Egyben ekkor kezdődtek Ravel nagy külföldi utazásai, turnéi: először Bécsbe (1920), utoljára Közép-Európába (1931). Ezen utazások közül az egyik legfontosabb az amerikai látogatása volt 1928-ban. Ugyancsak 1928-ban keletkezett a Boléro, és ebben az évben történt a komponista díszdoktorrá avatása Oxfordban. 1935-ben tett még egy nagyobb körutat Spanyolországban és Észak-Afrikában, ez azonban már nem művészetét, hanem súlyos betegségének enyhítését szolgálta. 1937-ben, egy autóbaleset szövődményeinek következtében hunyt el.

Ravel először egy 1908-ban írt levelében említette, hogy triót komponál zongorára, hegedűre és csellóra, de a mű csak 1913-ban nyerte el a formáját. A zongora trió bemutatója 1915. január 28-án volt a párizsi Salle Gaveau-ban, Alfredo Casella zongoraművész (Párizsban élt olasz zeneszerző, Ravel egyik legközelibb barátja), Gabriele Willaume hegedűművész és Louis Teuillard gordonkaművész közreműködésével a Société Indépendente Társaság koncertjén, de a háborúba feledkezett országban az esemény kevés figyelmet kapott. Az utókor azóta Ravel egyik tökéletes alkotásaként tartja számon a művet, amely koncertünkön is elhangzik.

Előadások
FEBR.
21
2019
19:30
Nemzetek zenéje - Francia est
Budapest, Uránia Díszterem
Több mint 5 jegy
 
ALKOTÓK, SZEREPOSZTÁS

Közreműködők:

Oláh Vilmos hegedű
Máté Győző brácsa
Szabó Péter gordonka
Lajkó István zongora

Az Ön böngészője elavult

Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST

×