Franz Xaver Kroetz

A vágy

Színmű

TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA
Videó bezárása

„Mitzi: Nem hiszem. Csak agyon ne csapjál, mer most már eléggé rám férne a szerelem. Szerelmet mondtam, hallod? Ugyanannyi szerelmet akarok, amennyi verést kaptam, az úgy igazságos. Egy szakképzett virágkertészt nem illik ám büntetlenül megagyalni. Azt ajánlom, hogy rendesen szeressé engem, vagy rádhívom a rendőrséget. Mondom, szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé.”

Mi a normalitás? A túltengő szexualitását gyógyszerekkel kordában tartani kényszerülő Fritz látszólag minden, csak nem normális. Legalábbis ezt vallja Ottó, aki otthonába és vállalkozásába is befogadja sógorát, a börtönből frissen szabadult fiút. Bár Fritz nem csinál semmit, a bűnös szenvedély szellője a családi kertészetet üzemeltető Ottót, és a fiatal kertésznőt, Mitzit is egyre jobban meglegyinti. Mennyit ér egy házasság? Mit ad számunkra az összetartozás? Hol kezdődik bennünk az ember, és hol ér véget az állat? Mi a szerelem? Mi a vágy? Hogyan keveredtek így össze a fogalmaink?

Ahogy Molnár Gál Péter írja, „Kroetz a kiürültség és a jóléti lepusztultság diagnosztája.” 1994-es, Volksstückként, azaz népszínműként jegyzett drámája egy temetői kertészetben játszódik, élet és halál, burjánzás és pusztulás határmezsgyéjén. Hősei hétköznapi, középosztálybeli, boldogulásukért dolgozó emberek: egy középkorú házaspár és fiatal alkalmazottjuk, akiknek, látszólag jelentéktelen, egyhangú életükben, egy börtönviselt fiatalember érkeztének következtében előtörnek addig felszín alatt fortyogó elfojtásaik. A négy szerep kibontakozása, az abszurditással körüllengett hétköznapi szituációk, a darab groteszkbe hajló humora kíméletlen őszinteséggel tárja föl társas életünk kapcsolati kríziseit.

Az 1946-os születésű Franz Xaver Kroetz a hetvenes évek német drámairodalmának egyik legizgalmasabb, elismert szerzője. Közel hetven színpadi művet és hangjátékot jegyző munkássága mellett a Kir Royal című német sorozat színészeként vált ismertté. Magyar nyelven többek között A Fészek, Meierék, Felső-Ausztria és Kívánsághangverseny című színdarabjait láthatta már a közönség, A vágy című drámájának Ascher Tamás rendezte húsz évvel ezelőtti bemutatója pedig számos díjat elnyerve igazolta nem csak az alkotók, hanem a műben rejlő lehetőségek kivételességét. A Radnóti Színház felkérésére a drámából Totth Benedek író és Perczel Enikő dramaturg készítettek új fordítást, az előadást Alföldi Róbert rendezi.

„Heiner Müller, Martin Sperr vagy Fassbinder „lényeire” emlékeztetnek A vágy szereplői. Amikor lényeket mondok, egy olyan sűrítésre gondolok, ami egy sajátos életszakasz, társadalmi helyzet mutatója, amelyben vizsgálhatóvá válik az emberi minőség. Egy egészen hétköznapi történetben olyan általunk nap mint nap használt fogalmakról, mint az összetartozás, a szeretet vagy a párkapcsolat, az derül ki, hogy lépten-nyomon összekeverjük ezeket az ösztönökkel, a vággyal, a pőre szexussal, mert képtelenek vagyunk egymás felé fordulni, és elcsesszük a kapcsolatainkat. Persze igyekszem óvatosan beszélni ezekről a fogalmakról.” Alföldi Róbert

Előadásunk a Radnóti Tesla Laborban látható az EMMI támogatásával.
Bemutató: 2019. december 21.

Előadások
DEC.
20
P
19:00
A vágy
Radnóti Tesla Labor
Elfogyott
 
DEC.
22
V
19:00
A vágy
Radnóti Tesla Labor
Elfogyott
 
ALKOTÓK, SZEREPOSZTÁS
Rendező: Alföldi Róbert

Szereplők:
Hilda, erős negyvenes: Kováts Adél
Ottó, az ura: Schneider Zoltán
Mitzi, jelentéktelen harmincas: Bata Éva
Fritz, fiatalember, Hilda öccse: Vilmányi Benett

Fordította: Perczel Enikő, Totth Benedek
Díszlet-jelmez: Kálmán Eszter
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
A rendező munkatársa: Ari Zsófi

Az Ön böngészője elavult

Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST

×