Szilágyi Andor

Tóth Ilonka

Dráma

TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA
Videó bezárása

PREZI
„1956. Tóth Ilonát, a budapesti Domonkos utcai kórház önkéntes vezetőjét letartóztatják.

1957. Sor kerül a forradalom utáni megtorlás legelső, egyetlen nyilvános perére, hogy a kádári rendszer bebizonyíthassa a világ közvéleményének: Budapest utcáin nem ártatlan fiatalok harcoltak Magyarország szabadságáért, hanem köztörvényes bűnözők gyilkoltak ártatlan kommunistákat. A Moszkva közvetlen irányításával megrendezett színjátékper a huszonnégy éves medika, Tóth Ilona beismerő vallomásával és kivégzésével ér véget” – írja Szilágyi Andor, a történetet feldolgozó színdarab szerzője.

Vajon megpecsételhető a forradalom ifjú résztvevőinek a sorsa azáltal, hogy az őket leverő hatalmi erőszak utólag erkölcsileg, majd mentálisan is ellehetetleníti őket? Ebből fakadóan elhiteti bűnüket a közvéleménnyel, és halálbüntetést alkalmaz? Mennyire hathat ki egy ilyen ítélet az áldozat későbbi megítélésére? És vajon ez az emlékezet milyen mértékben tükrözi az adott kor immoralitását és képmutatását? Nem hátborzongató-e az a tény, hogy kegyelet helyett szennyel és mocsokkal illessük ártatlan áldozatok emlékét?

Csupán néhány kérdés, melyek mementóként, Tóth Ilona pere óta a fejünk felett lebegnek.

Tóth Ilona személye eggyé vált az ártatlanság fogalmával, miközben a megsokszorozott bűn – kezdve a beismerésre való kényszerítéstől a gyilkosság elhitetéséig –, kedvére játszhatja halálos játékát egy fiatal lánnyal.

Ha van igazság, elsősorban a szívekben van. A törvénykezés akkor tökéletlennek bizonyult, még a leghatározottabbnak tűnő ítélet erkölcsi megtámogatásában is.

Az idő pedig úgy szentesít – tapasztalhattuk már számtalanszor –, ahogy a szélfúvást kihasználó szabad vitorlás választja meg haladási irányát: leginkább nem ő dönti el, merre száguld. Nekünk azonban jó volna visszanézni, akár visszafordulni, szél ellen vitorlázva. És tevőlegesen emlékezni, mert csak így menthetjük a menthetőt: saját jelenünk múltból fakadó létjogosultságát.

A Nemzeti Színház ezzel az előadással ünnepli az 1956-os forradalom 60. évfordulóját. A szereplők közül Bodrogi Gyula, Csurka László, Dózsa László, Mécs Károly a forradalmi események résztvevői, tanúi voltak.

Az előadás 14 éven aluliak számára nem ajánlott!

Előadások
ALKOTÓK, SZEREPOSZTÁS
Rendező: Vidnyánszky Attila

Tóth Ilonka: Waskovics Andrea e.h. / Szabó Nikolett
Tóthné, Tóth Ilona édesanyja: Bánsági Ildikó
Lódi, idős rendőr: Bodrogi Gyula
Molnár György ügyész, Radó Zoltán bíró: Csurka László m.v.
Grisin, szovjet alezredes: Dózsa László m.v.
Szerov, szovjet tábornok: Mécs Károly m.v.
Riporter: Rubold Ödön m.v.
Kardos János ügyvéd: Szélyes Ferenc m.v.
Virágárus: Voith Ági m.v.
Szentgáli nyomozófőhadnagy, volt ÁVH-s: Bakos-Kiss GáborBódi, fiatal rendőr: Krausz Gergő

A Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének hallgatói

Az Ön böngészője elavult

Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST

×